Még egyszer az adósságcsapdár - Horn Gábor,Fritz Tamás,Kereskedelmi Világszövetség,Csák Máté,Kuncze Gábor,Soros György,Közép-Európai Egyetem,Bokros Lajos,International Finance,Varga Mihály,Európai Uniós,Molnár Ervin,Lóránt Károly,Magyar Nemzetnek Brüsszelb&#245,Hangya Szövetkezetek,Európai Unió,Egyesült Államokban,Csontos Gábor, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Még egyszer az adósságcsapdár

2008-10-27 20:10:57, hétfő

	Még egyszer az adósságcsapdáról 2008-10-26 18:36 Az ország közvélekedését irányító, szûk elitérdekek közpolitikai tematizálását megszabó média félelemkeltő hadjáratainak mozgatórugója, Horn Gábor (SZDSZ) szavaival élve: ,,Nekem az SZDSZ jövője fontos, nem az országé!" Miközben, a közvélemény szemében lényegtelen problémává zsugorodik a tényleges, és egyre súlyosabb és mélyülő szociális problémává önmagát kinövő társadalmi helyzet: a szabaddemokrata pénzügyi-gazdasági-politikai-média hálózat hatalomgyakorlásához és görcsös hatalommegtartásához szervesen kapcsolódó, attól elválaszthatatlan adósságválság. ,,A szabaddemokraták - írja Fritz Tamás politológus kollégám - a neoliberalizmus egyfajta radikális kozmopolita változatát képviselik...azonosulnak a nemzetközi pénzügyi szervezetek, az IMF, a Világbank, a Kereskedelmi Világszövetség (WTO) és más intézmények neoliberális gazdaságfilozófiájával, amelynek kulcsfogalmai: kicsi, be nem avatkozó állam kismértékû újraelosztó szereppel, a piac és a verseny elsőbbrendûsége minden területen, nyitott ország nyitott piaccal és kereskedelemmel, alacsony adók és ezzel együtt minimális szociális ellátás, a multinacionális vállalatok érdekeinek elsőbbsége, az állami tulajdon totális privatizációja, a ,,nem hatékony" szférák (például mezőgazdaság) leépítése, stb." Vagyis, az állam, mint közösségszervező és közösségmegtartó közentitás teljes magánosítása, a magyar történelem XIV. századából ismert 'Csák Máté tartomány uraság' analógiájára egy olyan oligarchikus, multinacionális tulajdonos érdekeltségû 'magán ország' létrehozása, amelynek kiszolgálói, egyben fő és egyetlen haszonélvezői a kozmopolita indíttatású szabad demokraták. S a területen élő, saját tulajdontól megfosztott, lét -és életbiztonság nélküli lakossággal azt lehet tenni, amit újdonsült urai akarnak. Joggal felmerülhet a kérdés, vajon nem esem-e túlzásba, amikor egy magyarországi politikai törpepártot, és a holdudvarukhoz szervesen kapcsolódó pénzügyi és közgazdasági (és értelmiségi, média) konventet teszek felelőssé mindazokért a közgazdasági és közpénzügyi problémahalmazért, amelynek csak egyik(!) fokmérője a ma még 80+ milliárd US$-t kitevő költségvetési(állam) adósság? (Ami nem tartalmazza az önkormányzati, a magánvállalati és lakossági eladósodottságot.) Amelynek összhozadéka nem csak a népesség csökkenés, az egyre romló munkanélküliség ráta, de az állami finanszírozás ellehetetlenülése következtében leépült, illetve leépülő közegészségügy, közoktatás, mezőgazdasági tevékenység, a kutatás+fejlesztés, tömegközlekedés, rend -és honvédelem, de a túlburjánzott adóztatás és a növekvő korrupció, valamint - a volt SZDSZ-es pártelnök, belügyminiszter Kuncze Gábor szavaival élve - a 'megélhetési bûnözés' kezelhetetlenné válása, stb.? Talán elég, ha jelzésként, a Csehországból és Horvátországból kitiltott, Soros György pénzén létrehozott Közép-Európai Egyetem egyik professzorának, mint a kozmopolita neoliberális gazdaságfilozófia magyarországi konventjének egyik legismertebb képviselőjét, a hirtelen sok közszereplést vállaló Bokros Lajos nevét említem meg. Az adósságválság lényege, hogy a kamatok megugrása miatt a felvett hitelek visszafizetéséhez a fejlődő országokban elérhető profitráta lenne szükséges (ilyen profitrátát egyébként még a fejlett tőkésországok csoportja sem képes produkálni). Ezért az adósságokkal járó nettó átutalás révén a fejlődő országokból folyamatosan olyan jövedelem áramlik a hitelezőkhöz, mely nemhogy a fejlesztő-bővítő beruházásokat akadályozza meg, de rákényszeríti az adósokat a belföldi fogyasztás visszafogására is. Az adósságtörlesztés tehát hosszabb távon rendszeres forráskivonást eredményez: míg a forráskivonás a rendszer lényegéhez tartozik és az adóssággal együtt nő, addig az ez ellen ható tényezők (részvénykibocsátás, mûködőtőke beáramlás) ideiglenesek, vagy korlátozottak. A megtermelt jövedelem egy részének elvonásával az adósságszolgálat önmagában (egymással szoros összefüggésben álló) makrogazdasági feszültségek forrása. Csökkenti a jövedelemtulajdonosok (különösen az állam) megtakarításait, a költségvetési kiadások kényszerû csökkentésével a keresletet, mindezeken keresztül a beruházási rátát (és a munkahelyteremtést), a kamatfizetés kényszere miatt lecsapolja a profitábilis szektorok jövedelmeit, ami szerkezetmegmerevítő hatású. Ezen kívül a költségvetési kamatterhek › deficit › exportkényszer › leértékelés › infláció › leértékelés hatásmechanizmusa miatt kedvezőtlenül hat az árfolyamra, mely önmaga ismét növeli az adósságterheket, stb.Az IMF-konform stabilizációs gazdaságpolitika legfőbb elemei: az árfolyamleértékelés (a nemzeti valuta leértékelése); a költségvetési és monetáris restrikció (az ezekkel járó reálbér-, illetve reáljövedelem-csökkenés); s az 1980-as évek közepe óta ezekkel összhangban a (részben a Világbank által menedzselt) világgazdasági "alkalmazkodás" által igényelt államháztartási reformok, a dereguláció (az állami szabályozási rendszerek mérséklése, felszámolása, pl. a külföldi befektetések, vagy a tulajdonszerzés területén), valamint a pénzügyi és külgazdasági liberalizáció (tőke, áru szabad áramlása). Elméleti szinten, saját logikáján belül is, az eladósodott fejlődő országok sajátosságainak talaján pedig további egymásba kapcsolódó ördögi köröket generál az IMF-konform monetarista gazdaságpolitika. (Pl.: az infláció ellen monetáris restrikció: kamatlábemelés › termeléscsökkenés és költségnövekedés › infláció, stb. Vagy: a költségvetési egyensúly javítása végett a kamatnövelés és kiadáscsökkentés › termelés- és keresletcsökkenés › munkanélküliség. Az adósságszolgálat miatt: növekvő kiadások és infláció › a költségvetési egyensúly romlik stb. Vagy: erőltetett export › leértékelés › dráguló import › infláció, egyensúlyromlás › exportkényszer stb.) Az eladósodott országok sajátos fejlettségi, strukturális helyzeténél fogva az IMF-féle recept helyi (s ott megfelelő) struktúrákat, mechanizmusokat rombol szét, testre szabott felzárkózási pályákat vág el, hogy helyébe a pénzügyi függés (adósság) kezelése révén - és azt erősítve - a teljes reálgazdasági függést állítsa. Ebben maguk az adósságmenedzselési technikák is aktív szerepet játszanak (pl. adósság-részvény csere.) Ismerős a képlet? A médiából manapság csak úgy, zuhatagszerûen ömlik ránk a különböző közgazdasági és pénzügyi szakemberek szájából az okozati tényezők ,,feltárása", anélkül, hogy lényegében a fentebb vázolt okok közül akár csak egyet is említenének. Hiszen, a magyarországi közgazdasági és pénzügyi szakma számára a Valutaalap és a Világbank a 'szent tehén', gazdaság -és pénzügypolitikai 'téziseik' és megoldási javaslataik pedig a megkérdőjelezhetetlen közgazdasági ,,vallás" tézisek közé emelkedtek. Akik, pedig bátorkodnak megemlíteni, hogy esetleg, a Valutaalap -és Világbank-konform stabilizációs gazdaságpolitika a társadalmat eladósíthatja és mély szociális válságba taszíthatja: nos, arra csak a kiközösítés, és egzisztenciális ellehetetlenítés vár. Ennek tudható be, hogy Magyarországon a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz gazdaság -és pénzügypolitikusai is csak finoman, többszörösen megszûrt, minden oldalról leellenőrzött körmondatokban merészelik érinteni azokat a tényleges megoldásokat, amelyek a fenti sorokban leírtakban rejlenek. A magyar társadalmat már betaszították a III. adósságcsapdába. Annak ellenére, hogy az Institute of International Finance még csak adósságcsapdát, magasabb kamatokat, a londoni elemzők stagflációt, vagyis stagnáló gazdaságot és jelentős pénzromlást valószínûsítenek. Varga Mihály (Fidesz) szerint, pedig csak a 'legnagyobb gond, hogy nem állt helyre a gazdaságpolitika hitelessége. Pedig! Nem a gazdaságpolitika hitelességét kellene helyre állítani, hanem az Európai Uniós tagország, Magyarország társadalmának progresszióját gátló államadósság kérdésében kellene radikális lépéseket tenni. Vagyis, egy radikális közgazdasági-pénzügyi programot kellene kidolgozni az államadósság kezelésével kapcsolatban 2007 után Magyarországon! Molnár Ervin társadalomkutató elemző szerint legelőször szükséges lenne az adósságérték 2007 utáni nagyságát megbecsülni. Az államadósság az 1990-es 20.4 Mrd US$ értékéről 2007 végére 84,8 Mrd US$-ra, tehát (84,6/20.4=) 4.16-szeresére; kamat kifizetés az 1990 előtti 11.3 Mrd US$-ról 1990-2007 között 65.2 Mrd $-ra, vagyis (65.2/11.3=) 5.76-szorosára nőtt. Ha az 1990 előtti és utáni növekedési tendenciák 2007 utáni másfél-két évtizedben is megmaradnak, akkor ebben az esetben az adósság, valamint a kamatkifizetés 1990-2007 közötti 84,8 és 65.2 Mrd US$ értékét megszorozhatjuk 4.16-tal, ill. 5.76-tal. Ezekkel a prolongált tendenciaszámokkal kell a 2007 után következő másfél-két évtized múlva kb. (65.2x5,76=) 375.5 Mrd US$-értékû kamatkifizetéssel (a gazdaságból nettó forráskivonással) a magyar társadalomnak szembe néznie, mialatt az adósság (84.8x4.16=) 352.8 Mrd US$-ra nő. Nyilvánvalóan, ezek a tendenciaszámok változhatnak. Csökkenhetnek, vagy növekedhetnek, a magyar pénzügyi kormányzat rendelkezésére álló pénzügyi források, törlesztési hajlandóság, esetleg a világgazdasági helyzetben beálló, a magyar gazdaság teljesítményét tükröző profitráta növekedésére is kedvezően ható folyamatok következtében. Vagy, egy esetleges nemzetközi általános adósságcsökkentési program keretében (az 1931-es Dawes-tervhez hasonlóan). Ettől függetlenül, úgy vélem, az idézett tendenciaszámok egy valós képet tükröznek. Lóránt Károly, a Magyar Nemzetnek Brüsszelből tudósító közgazdásza szintén felvetette azt a kérdést, hogy a jelen helyzetben mit lehet egyáltalán tenni a stabilizációs csomagokkal tarkított sodródással szemben? Lóránt Károly szerint ,,a globalizáció problémáival foglalkozó nemzetközi szakirodalom, civil mozgalmak, ezen belül a környezetvédők egyértelmûen a helyi gazdaságok fejlesztését ajánlják, vagyis, hogy a helyi közösségek szervezzék meg saját védelmüket és - racionális mértékig - saját ellátásukat, ami ellátásbiztonságot és jövedelembiztonságot nyújt az összefogó közösségeknek. A hazánkban jól ismert és alkalmazott kaláka, vagy a múlt századelőtől a kommunista hatalomátvételig mûködő Hangya Szövetkezetek is ilyen összefogásnak tekinthetők - tehát a gondolat nem ismeretlen hazánkban sem. A megoldáshoz vezető út azonban ennél szélesebb körû kell, hogy legyen, nagyjából, Lóránt Károly értelmezése szerint, a következő hangsúlyokkal: (1) Az Európai Unió keretein belül szorgalmazni kell a neoliberális gazdaságpolitika felülvizsgálatát, rámutatva, hogy ennek folytatása - eltekintve attól a pusztítástól, amit a nyugati társadalmakban végez - a keleti országok, mindenek előtt Magyarország és Lengyelország teljes elidegenedéséhez vezethet; (2) Még a jelenlegi körülmények között is lehetőség van arra, hogy Magyarország az uniós szerződések kis- és közepes vállalkozásokra, illetve a külső egyensúlyra vonatkozó passzusait a magyar vállalatok támogatása érdekében felhasználja; (3) A magyar vállalatok exportjának, illetve a hazánkban a külföldiek számára nyújtott szolgáltatások erőteljes fejlesztése, állami támogatással (például a promóciós költségek átvállalása, a helyi beruházások támogatása stb.) E tekintetben építeni lehet és kell is a nyugati magyarságra, amely szívesen segít akkor, ha a magyar kormány tudja, hogy mit akar; (4) Zárni a belső gazdasági vertikumokat (hazai kézbe venni a termelés - feldolgozás - szállítás - értékesítés láncot); (5) Amennyire ez lehetséges, vissza kell szerezni az orosz piacokat, hogy az energiaimportot magyar árukkal ellentételezhessük; (6) Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a mûszaki fejlesztésre, és a mûszaki szakemberek és tudományos kutatók európai programokba (például Galileo) történő bevonására; (7) A magyar bankrendszer minimális ellenértékért került külföldi kézbe (nemzetközi összehasonlításban megint csak példátlan mértékben), ráadásul úgy, hogy a kereskedelmi bankok sok százmilliárdos feltőkésítése a magyar adófizetők terhére történt, jelentősen terhelve a költségvetést (most meg kiviszik hatalmas nyereségüket). Alapvető érdekünk, hogy egy hazai kézben lévő és a hazai vállalati szférát támogató bankrendszert megteremtsünk. Ugyanez vonatkozik a biztosítókra is. (8) Végig kell gondolni, hogy a helyi gazdasági körforgás megindítására és támogatására helyi pénzt hozzunk létre. A helyi pénz gazdasági válságok hatására jött létre, amikor lokálisan a kereslet, meg a kínálat is megvolt, (tehát kihasználatlan gazdasági erőforrások voltak) ám pénzszûke miatt a helyi gazdasági körforgás sem tudott mûködni. A széles körben ismert megoldások az 1929-31-es gazdasági válság nyomán jöttek létre, így például a svájci WIR bank, amelyet 1934-ben létesítettek és még ma is mûködik. A helyi pénz iránti igény a neoliberális gazdaságpolitika negatív hatásainak mérséklése céljából, a nyolcvanas évektől éledt újjá. Jelenleg számos fejlet ipari országban, így az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban alkalmazzák. Magyarország szempontjából az lenne a jelentősége, hogy foglalkoztatási lehetőséget biztosíthatna a nagy munkanélküliséggel küzdő térségekben, illetve piacot biztosíthatna a hazai vállalkozóknak. (9) Általában minden lehetséges eszközzel kellene elősegíteni a társadalom integrálódását, a lakosság erőteljesebb bevonását a helyi gazdasági, társadalmi és bármilyen más jellegû közösségekbe; (10) A társadalom igazságérzetét kielégítő progresszív jövedelemadó-rendszer bevezetése. Fritz Tamás politológus társam szavaival kezdtem írásomat, aki szerint, ismétlem: ,,A szabaddemokraták a neoliberalizmus egyfajta radikális kozmopolita változatát képviselik." A fentiekben, csak vázlatosan szemléltetett összeállításban érintett problémák tényleges megoldásához szükséges társadalmi akarat csak egyféle képen manifesztálódhat: ha a magyar politikai-gazdasági/pénzügyi és média közéletből végleges jelleggel sikerül kiiktatni a szabaddemokrata politikai, gazdasági/pénzügyi és média/értelmiségi, és tegyük hozzá, az MSZP ennek tükörkép konventjének befolyását. Számomra, és úgy vélem, sokunk számára az ország jövője fontosabb, mint egy törpepárttá zsugorodott entitás jövője. Ha a Fidesz nem meri vállalni az 1990-ben elmaradt ,,nagytakarítást", akkor a Fideszt maga alá temeti majd a növekvő államadósság terhei által indukált társadalmi elégedetlenségi hullám. Amit csak súlyosbíthat egy olyan USA gazdasági recesszió, amely ,,mélyebb és hosszabban elnyúló lesz, mint ahogyan arra eddig a szakemberek számítottak." Egy kérdés marad csupán megválaszolásra: a III. eladósodást és az abból való kitörést jelképező Gordiuszi csomót elvágó kard vajon kinek a kezében lesz? Készítette és összeállította: Csontos Gábor politológus http://portal.jobbik.net/index.php?q=node/6134

0 komment , kategória: Általános

Címkék: adósságszolgálat, költségnövekedés, eladósodottságot, szabaddemokraták, gazdaságpolitika, kiadáscsökkentés, elidegenedéséhez, pénzügypolitikai, adósságcsapdáról, forráskivonással, hatalomátvételig, felülvizsgálatát, társadalomkutató, közösségmegtartó, ellehetetlenítés, manifesztálódhat, sajátosságainak, adósságterheket, elégedetlenségi, belügyminiszter, megtakarításait, neoliberalizmus, közösségszervez, vállalkozásokra, egzisztenciális, összeállításban, megválaszolásra, kezelhetetlenné, tendenciaszámok, tulajdonszerzés, multinacionális, kereskedelemmel, foglalkoztatási, megszorozhatjuk, államháztartási, horvátországból, ország közvélekedését, közvélemény szemében, szabaddemokraták –, neoliberalizmus egyfajta, nemzetközi pénzügyi, verseny elsõ, multinacionális vállalatok, állami tulajdon, magyar történelem, olyan oligarchikus, kozmopolita indíttatású, területen élõ, magyarországi politikai, holdudvarukhoz szervesen, népesség csökkenés, egyre romló, Horn Gábor, Fritz Tamás, Kereskedelmi Világszövetség, Csák Máté, Kuncze Gábor, Soros György, Közép-Európai Egyetem, Bokros Lajos, International Finance, Varga Mihály, Európai Uniós, Molnár Ervin, Lóránt Károly, Magyar Nemzetnek Brüsszelbõ, Hangya Szövetkezetek, Európai Unió, Egyesült Államokban, Csontos Gábor,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]